2016. DECEMBER 16. ÜVEGPLAFON

Már kerek egy éve annak, hogy unokákat szültünk Kövér Lászlónak, és beteljesítettük Kovács Ákosnak azt a bizonyosat. Vagy várjunk csak…

Az idő mindenesetre szalad, de élénken él bennünk az emlék a tavalyi év végéről, amikor könnyesre röhögtük magunkat a művész úr bérkülönbségeket pártoló megnyilvánulásán és azon, hogy a házelnök úr de facto szülőrobotokkal azonosított minket. Lehetett volna sírni is, de akkor valahogy úgy tűnt, hogy bár léteznek még a Kövér Ákoshoz hasonló provinciális idióták, és nem is kevesen, azért a világ összességében jó irányba halad, az emberek lassan megtanulnak a női szerepekről kicsit összetettebben gondolkodni.

Tévedtünk. Tévedésünk egyik legkirívóbb bizonyítéka pedig az Eurobarométer idei kutatása volt, ahol a magyar megkérdezettek majdnem fele (47%) azt mondta, bizonyos körülmények között a beleegyezés nélküli nemi érintkezés elfogadható. Az eredmény talán nem igényli a kommentárt, és különben sem ezért gyűltünk ma itt össze, hanem azért, hogy emléket állítsunk Kövér Ákos princípiumának.

MI TÖRTÉNT?         

 2015. december 13-án, egy szép adventi vasárnapon érezte először égető kényszerét Kövér László genderügyben való véleménynyilvánításnak: a véleménye pedig az volt, hogy köszöni, nem kér belőle, mármint a genderőrületből, illetve elmondta, szeretné, ha „lányaink az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, hogyha unokákat szülnének nekünk”. (http://444.hu/2015/12/13/kover-nem-akarunk-genderoruletet)

2015. december 14-én Kovács Ákos az Echo TV-ben kanyarította tovább Kövér gondolatmenetét, miszerint a nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak, hanem az, hogy beteljesítsék női princípiumukat, tartozzanak valakihez és szüljenek.

A két nyilatkozat után felpörgött a mémgyár:

Na, meg Ákos rajongói oldala, amit sajnos hihetetlen profizmussal moderáltak az adminok, pedig ilyen gyöngyszemeket találhatott rajta, aki elég szemfüles volt:

Forrás: Feminfo

Minden idők egyik legszórakoztatóbb facebookos csoportja volt az, ahol a felháborodott rajongók jegyeiket próbálták értékesíteni vagy visszaváltani. És tovább fokozta a kabaréfaktort, hogy Ákos menedzsmentje túl érzékenyen reagált a szegedi rajongói oldal beszólásaira.

És született a témában jó pár publicisztika is. Hogy csak a legszórakoztatóbbakat idézzük:

Glambölcsünk Kovács Nemzethy Ákos, aki nagy önazonossággal áll bele abba, hogy a nők tulajdontárgyak. Tartozni valakihez volna a női princípium beteljesítése – így a brillantinozott konzervatív házi Coelho. A jelenlegi családtámogatási rendszer mellett sajnos sokkal valószínűbb, hogy tartozunk valakinek, minden hó második felére már.

– írta Papp Réka Kinga az esetről.

De mondjuk a munkámat is nagyon szeretem, meg a kapucnis pulóvereket is, sőt, az önmegvalósításomba az is belefér, hogy 36 évesen rendszeresen kosárlabdázom, elkezdek megtanulni egy másik nyelvet vagy elutazom egyedül pár napra, sőt az is, hogy nem szülök harmadik gyereket. Vagy igen. Mert a szüleim arra neveltek, hogy vizsgáljam meg a rendelkezésemre álló lehetőségeket, körülményeket, és ezeknek megfelelően hozzak döntéseket. De még ennél is jobban belém nevelték, hogy ha lehet, akkor legyek szabad és boldog.

– olvasható Munk Veronika írása az index.hu-n.

Szóval tudod mit, Kövér László? Egyezzünk meg abban, hogy ha te többet nem adsz életvezetési tanácsokat a nőknek, akkor én pedig megvalósítom magam úgy, akkor és ott, ahol szeretném, előtte, közben vagy utána pedig esetleg szülök egy potenciálisan boldog gyereket, csak úgy.

– jé, ez meg itt egy üvegplafonos cikk Csonka Annától!

Beindult egy kisebb mozgalom is: büszke magyar nők küldtek negatív terhességi teszteket Kövér Lászlónak, és fotózták le meztelen hasukat, amelyre az volt írva, hogy „kormányváltásig nem szülök”. Reméljük, hogy csak az üzenet volt ebben a fontos, és nem gondolták teljesen komolyan a résztvevők, mert ahogy most kinéz a helyzet, már tényleg csak unokákat tudnak majd szülni, és nehogy már a FIDESZ döntse ezt el.

ÁKOS, A MAGYAR TELEKOM ÉS LÁZÁR JÁNOS ROMANTIKUS TÖRTÉNETE

A helyzet eszkalálódása után a Magyar Telekom úgy döntött, nem szponzorálja tovább Ákost, mert ciki. „[…] cégünk nem tartja összeegyeztethetőnek az előadóművész egy televíziós csatornán adott interjújában elhangzottak szellemiségét Csoportunk hitvallásával és értékrendjével.” – ez állt a hivatalos nyilatkozatban, de szerencsére országunk kormánya résen volt, és azonnal beleállt ebbe a fontos társadalmi ügybe: a minisztériumok felbontották mobilnetes szerződéseiket a Telekommal (amik amúgy is lejártak volna, de a gesztus a fontos).

Március elején aztán Ákos és Telekom újra tárgyalni kezdett, rájöttek, hogy nagyon szeretik egymást, és hogy nem tudnak egy ilyen apróság miatt örökre szakítani. Úgyhogy a Telekom átcsúsztatott ötvenmilliót Ákosnak, aki azt egy elegáns gesztussal a dévai Szent Ferenc Alapítványnak csúsztatta tovább jótékony céllal, aztán szent lett a béke is.

A történet záróakkordjait Kovács Ákos játszotta el, és ez most nem allegória vagy hülye zsurnálpoén, hanem tényleg írt egy dalt a gonosz, hazug, lejárató libsi médiáról. Szóljon hát itt Ákos helyreigazítós dala, egy kis művészet, ha már a liberális demokráciának (vele együtt pedig a feminizmusnak) úgyis befellegzett:

Puskás Panni